Történetünk


Kezdetek

1687. március 19-én Széchényi György, az esztergomi főegyházmegye érseke három budai iskola alapító oklevelét írta alá Pozsonyban. Az „Academicus et Universitatiss Collegium” (Főiskola és Egyetemi Gimnázium), a „Collegium Alumnorum Clericolium” (Papnevelő Szeminárium), valamint a „Convictus” (világi ifjak nevelőintézete) alapító dokumentumát.

alapítólevél

Széchényi György célul tűzte ki, hogy Magyarországon a 150 éves török uralom után újjászülessen a keresztény műveltség. Az érsek a Jézus Társaságot bízta meg az iskolák létesítésével, 200 ezer forintot bocsátva rendelkezésükre.
A jezsuiták budai gimnáziuma 1687. decemberében, Szent Miklós püspök ünnepén nyitotta meg kapuit a Nagyboldogasszony-templom szomszédságában álló volt török Medressze épületében. A körülmények nem voltak túl kedvezőek, mivel az épületnek a rendházat és a gimnáziumot is be kellett fogadnia. Ennek ellenére a gimnáziumban már 1698-ban teljessé vált az oktatás.
1747-ben, P. Kunics Ferenc rektorsága idéjén szűnt meg a helyhiány, a Főiskola és a Gimnázium önálló épületének átadásával. Ez a mai Szentháromság tér 6. számú ház helyén állt, melyet 1901-ben bontottak le.
1748 és 1760 között élte virágkorát a gimnázium, 1757-ben 788 fős létszám-maximummal.

 

 Oktatás a jezsuiták által működtetett gimnáziumban

Az átmenet évei

1773-ban XIV. Kelemen pápa feloszlatta a Jezsuita Társaságot és az elkövetkező években az iskola nevét többször is megváltoztatták. Először a Főgimnázium, majd a Királyi Főgimnázium nevet vette fel. Mária Terézia 1777-ben kelt Ratio Educationis rendeletét követően az iskola a Királyi Egyetemi Főgimnázium nevet kapta.


A nagy költözések időszaka (1784-1832)

1805-ben a Királyi Egyetemi Főgimnázium a Budavári Palotából néhány hónapra előbb a Szentháromság-tér északi, majd 1809-ben a Hess András tér 4. szám alá költözött, ahol az Egyetemi Nyomdával osztotta meg épületét. E falak közt tanult Szalay László, Eötvös József és Semmelweis Ignác is.
Az 1806-ban kiadott II. Ratio Educationis gimnáziumokra vonatkozó tannügyi fejezetének megírása az iskola akkori igazgatójához, Szerdahelyi György nevéhez fűződött. Legfontosabb intézkedése volt, hogy a grammatikai osztályok számának növelésével ismét hatosztályosra növekedhettek a gimnáziumok. Az oktatásban bevezették a német nyelvet, mint főtantárgyat és a tandíjfizetési kötelezettséget is.
Bár korábban, II. József uralkodása alatt (1780-90), tanügy-igazgatási szempontból leválasztották a gimnáziumot az Universitasról, az mégis Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumként – 1851-ig az Egyetemi, majd Tanulmányi Alapba bevitt – Széchény vagyonból műkődött. Az 1814-ben, a Jezsuita Társaság helyreállítását követően a rend már nem kaphatta visssza a gimnáziumot, ám igazgatói 1832-ig a jezsuiták közül kerültek ki.


PIARISTA ÉVTIZEDEK (1832-1851)

A reformok éveiben ismét egy szerzetesrend kapja meg a gimnázium vezetésének feladatát. A piaristák a haladást képviselik, magyar nyelvű évkönyveik is erről adnak tájékoztatást. A diákok-tanárok a '48-as eseményekben is a haladás mellé állnak. A március 15-i eseményeknek is középpontjában voltak: ott vannak a Helytartótanács előtt, tanúi lehetnek Táncsics kiszabadításának. Az első felelős magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, egykori alma materét szemelte ki az oktatás központjaként. A piarista tanárok ebben a szellemben kezdik meg a tanítást 1848 novemberében, de hamarosan Windischgrätz katonái szállják meg az épületet és megkezdik a vizsgálataikat a rebellis tanárok felelősségre vonásával. A szerzetesek azonban nem hajlandók együttműködni. Később Haynau embereivel szemben is passzív ellenállást tanúsítanak. Nagy-Sándor Józsefre és Török Ignácra tehát bitó, egykori iskolájukra - az Egyetemi Gimnáziumra a német szellemű átszervezés vár.


NÉMET KONTRA MAGYAR GIMNÁZIUM (1851-1876)

A kiegyezés Magyarországnak - ha nem is gyógyíthatja be 1848-49 sebeit - néhány évtizedre felidézi a szabadság légkörét és biztosítja a kapitalista fellendülést. 1851-ben a piaristáknak távozniuk kell budai gimnáziumukból, ahol gyökeres változások következnek be: az iskolát másodszor is államosítják, új neve: "K. K. Kathol. Gymnasyum Zu Ofen". Mostantól az osztrák kultuszminiszter fennhatósága alá tartozik. Az oktatás nyelve pedig "értelemszerűen" a német. Bevezetik a szaktárgyi rendszert, a tanulmányi időt 8 évben állapítják meg, melynek célállomása az érettségi (német). A szervezéssel az ausztriai bencéseket bízzák meg. 1857-ben maga Ferenc József is ellátogat mintagimnáziumába. 1861-től az új igazgató Lutter Nándor, aki nyíltan harcol a németesítés ellen. 1867-ben megkezdi harcát a gimnázium új épületbe való költöztetéséért. Hamarosan támogatóra is lelnek (Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium, a pest-budai Közmunkatanács). Új épületbe költözhetünk tehát 1876-ban, a (Szabó) Ilona utca 4. szám alá, Európa legszebb iskolaépületébe.


A BUDAPESTI KIRÁLYI EGYETEMI KATOLIKUS GIMNÁZIUM (1876-1945)

A XX. századi világtörténelem eseményei nagyban hatnak az iskola további működésére. A Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnázium a század végére a főváros egyik büszkeségévé válik. A tanárok közül többen ebben az iskolában végeztek, s visszatérnek tanítani. A már hagyományos Önképzőkör - Vörösmarty néven - sikeresen működik, kiegészítéseként megalakul a Dalárda, a Gyorsíró Kör, az Ifjúsági Sakk-kör, a Cserkészek, a Testgyakorló Kör és más diákszervezetek. Felnőttoktatás 1870-től folyik iskolánkban. 1889-től a Ferenc József Nevelőintézet is megkezdi működését, melynek igazgatója általában közös a gimnáziuméval. A felszereltség kitűnő (például Toldy -hagyaték, ásványgyűjtemény). Az 1919-es az egyik legviharosabb tanév. Ebbe az iskolák átszervezése (5 osztály, a képzés a marxista ideológia szerint folyik) is értendő. Az Egyetemi Gimnázium élére Surányi Károly kerül, aki a diákok körében jelentkező anarchiát biztos kézzel fékezi meg. A Horthy-korszak fehérterrorja véget vet az iskola megalkotási kísérleteinek: többek között sor kerül a "bolsevista érzelmű tanárok" elmozdítására is. Ezen évtizedekben a tanári munkát keresztény hit, nemzeti öntudat, magyar kultúrfölény hatja át, csakúgy, mint az iskola életét, mely 1924-től néhány évig II. ker. Királyi Egyetemi Katolikus Reálgimnázium néven működik. A történelem fintora, hogy épp 1944. március 19-én, az Egyetemi Gimnázium megalapításának 257. évfordulóján szállja meg hazánkat a náci Németország. Az iskolát és környékét is SS alakulatok lepik el. Az iskola ilyenformán katonai célponttá válik. Az épület pincéjében szervezik Szabó Kálmán igazgató vezetésével a környékbeli hajléktalanná vált szerencsétlenek ellátását. Megdöbbentő adat: 1945. március 23-án összehívják az iskola diákjait a tanév folytatására, mindössze hárman jelennek meg. A romok eltakarítása után 1945. április 3-án öt tanárral és mintegy 80 diákkal újra megkezdődik a tanítás az Egyetemi Gimnázium kiégett falai közt.


NAGY ÁTSZERVEZÉSEK (1945-1949)

Az Egyetemi Gimnázium a "felszabadulás" utáni története is megtestesíti a változásokat, amelyeken az iskolarendszer ezekben az években keresztülmegy. Az iskola szoros kapcsolatba kerül két másik budai gimnáziummal: a Mátyás Király és az Érseki Katolikus Gimnáziumokkal. A Budapesti Érseki Katolikus Gimnázium és a hozzátartozó Rákóczi Kollégium 1907-től kezdi meg működését a Verbőczy utcában, majd 1909-től a Keleti Károly utcában. Az intézményt államosították és felvette a II. Rákóczi Ferenc nevet. 1948 őszétől a fennhatósága alá tartozik a Mátyás Király Gimnázium is. Kis időre ismét az Ilona utcában folyik a tanítás, a népszámlálás miatt az iskolaépületet elfoglaló Központi Statisztikai Hivatal miatt. Az iskolarendszer 1945-től tehát újra négyosztályos, a Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnázium igen, a nevelőintézet azonban már nem indul újra. Az új (diák)szervezetek: Iskolabizottság, Szülői Munkaközösség. 1946-tól elveszítjük a "királyi" jelzőt, majd 1948-tól a katolikus jelleg is megszűnik. Harmadszor is államosítják tehát az iskolát. 1949-ben az oktatásügyi miniszter a II. Rákóczi Ferenc (régen: Érseki Katolikus) Gimnáziumot beolvasztja az akkor 262 éves Egyetemi Gimnáziumba. Az alapvető jogfolytonosság tehát megmarad, de az új név:


II. RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUM (1950- )

Az 1950-es évek történelmi kettőssége rányomja bélyegét az iskola életére is: az egyik oldalon a gimnáziumok munkája jelentős tartalmi és szervezeti fejlődésen megy keresztül, a másik oldalon ott állnak a politikai elvárások, akadályozva a kibontakozást. Az iskola akkori igazgatója, a Kossuth-díjas Szávai Nándor. 1950-től bevezetésre kerül a humán-reál tagozatok elválasztása. Az iskola élete pezsegve zajlik, sőt új szervezetek létesülnek, s az iskola alapításának 250. majd 300. évfordulóját is méltóképp ünnepelheti a diákság. 1963-tól megrendezésre kerülnek a Rákóczi-napok, amely a kulturális élet egyik alapja lesz a későbbiekben.
2005-2006-ban, egy és negyed év alatt megtörténik az épület régóta esedékes és nagyon várt felújítása. Már az új épületben kerül megszervezésre az első Nagy Rákóczis Találkozó, ahová az összes valaha volt rákóczis diák hivatalos.