Tanyáról

2011.01.19.

HAGYOMÁNYŐRZŐ KÉZMŰVES TÁBOR : TANYA

Kedves………!

Nagy örömmel tudatjuk Veled, hogy idén nyáron is megyünk a TANYÁRA!!!!!!!
Tanya

Mi már háromszor voltunk és közel negyvenen boldogítottuk egymást a nyár kellős közepén. Egy hét nyugalom rádió, tévé, internet és óriásplakátok nélkül! Képzelheted, milyen nehezen szoktuk meg a városban nem létező csöndet, meg azt is, hogy életünkben  először mosogattunk, töröltük el az edényt, tettük helyükre azokat, amelyek épségben megmaradtak.  (Az idei rekordunk már lényegesen jobb volt, mint a tavalyi. Úgy látszik, fejlődünk!) Nem beszélve a terítésről, tálalásról, szóval: egy kevés melóval is járt az ottlétünk. Nyögtünk is rendesen az iga alatt, cirka fél óráig, amíg meg nem szoktuk. Jobban morogtunk, mint Morzsi a szomszéd tanyán, amikor az éjszakai „Bátorság-próba” alatt feléjük vitt az utunk. De mit tehet a magyar ember? „Magad, Uram, ha szolgád nincs!”, márpedig nekünk nem volt konyhatündérünk. (Akarom mondani: tanyatündérünk!) Tanya
Valójában ezzel egy kicsit spóroltunk is, mert a megmaradt pénzből vettünk gyümölcsöt, ásványvizet és egyéb apró nassolnivalót, és tudtunk turkálni a batikoláshoz is, aminek ezen a nyáron nagyobb sikere volt, mint valaha.  Öröm az ürömben, hogy főznünk azért nem kellett. Kivéve pénteken, amikor is nagy bulira készültünk már egész nap. Sőt, már hétfőtől ez éltetett minket. De nagyon megszaladt a toll – akarom mondani billentyű (látod, már a jó öreg antik levélről is leszokunk lassan)-, inkább elmesélem, hogyan is kezdődött.

Forgács tanárnő hirdette meg a programot, még valamikor márciusban. Gondoltuk ráérünk még ezzel, messze van a nyár, pedig ő előre szólt, hogy minél hamarabb jelentkezzünk, mert csak 40 fő fér el a fasátrakban. Így aztán majdnem lemaradtunk egy fergeteges buliról. Lényeg a lényeg: elindultunk vonattal. Nagy élmény volt. Egy kocsiban ültünk és be nem állt a szánk. Ismerkedtünk rendesen három órát és tizenöt percet, merthogy ennnyi időt vett igénybe az odautazás.(Meg a vissza is.)
TanyaTomasovszky tanárnő volt az útitársunk két kislányával, velük együtt érkeztünk meg Kisszállásra, ahol a tanya tulajdonosnője, Piroska néni várt minket; igaz nem lovasszekérrel, de apránként mindenkit befuvarozott a tanyára. Mi persze gyalog mentünk, mert tanárnőék már ismerték az utat, így páran edzést tartottunk gyaloglásból. Nem is volt baj, hiszen egy heti ülés és görnyedés várt ránk.Tanya
A megérkezés nagy izgalommal töltött el minket, hiszen csak ott derült ki, kik is tudnak egy fasátorba kerülni. Aztán ebédeltünk, majd egy kis eligazítást tartottak tanárnőék és Piroska néni is mesélt a környező tanyavilág életéről. Bevallom neked lovagiasan (lovagnőiesen), hogy alig értettem, pedig magyarul beszélt. Ilyen furcsa szavakat használt, hogy „major”, „almajor”, „alsóház”, ”felsőház”, „ökörfarkkóró” (amiről utóbb kiderült, hogy nem támaszkodni kell rá, nem is állatokat szoktak kikötni hozzá, hanem ebből nyerték régen a ruhák festéséhez a sárga színt) és a többit már meg sem tudtam jegyezni.
      
 Az első foglalkozások délután három órakor kezdődtek. A gyöngyözős asztalt gyorsan megrohanták a tavalyiak (ők már ismerték a dörgést); néhányan a kosárfonást találták szimpatikusnak, mi viszont nekiálltunk agyagozni. Ez nagyjából minden nap így ment, mert ezek voltak az állandó foglalkozások.Az agyagból készült remekműveket Piroska néni vezetésével formáltuk meg. Margit nénivel fontuk a kosarat és Anitával fűztük a gyöngyöt az egyik csoportban, a másik csoportot Tomasovszky tanárnő vezette be a gyöngyszövés rejtelmeibe.
TanyaKedden érkezett meg Zita, akivel csodálatos képeket és párnahuzatokat nemezeltünk két napig. Sajnáltuk, hogy nem tudott tovább maradni, mert nagy élmény volt a szappanos vízzel pancsolni és egymást locsolni.
Szerdán a világ legjobb dolga várt ránk: batikoltunk. Egész délelőtt csomóztuk, kötöztük a ruhákat, aztán ebéd után került sor a festésre. Közel kétszáz póló, lepedő, függöny, szoknya, ujjatlan garbó, pizsama és nadrág került föl a szárítókötélre este nyolc óráig. Ha láttad volna azt a színkavalkádot! Mindenki nyakig festékes volt, nemcsak a ruhák! Nem is tudom, miért nem bohóc-tábort szerveztünk?!
Csütörtökön bőrből készíthettünk használati tárgyakat. Ez bizony kemény munka volt; sok fiú segített be a bőrök lyukasztásába, így ezek a pénztárcák, mobiltelefon-tartók, övek és tolltartók igazi csapatmunkával készültek.Tanya
Pénteken csak délelőtt dolgoztunk, szombaton pedig befejeztük a félkész műveket; vasárnapra csak a pakolás, rendrakás és a könnyes  búcsú maradt.
 

Hát, a „hivatalos” része ilyen volt a tábornak és hogy mitől volt jó kedvünk, azt írom le most.
Ebéd után és este hat óra után volt idő „magunkra”.
Hétfőn este ismerkedtünk, beszélgettünk, „mesevetélkedtünk” és igyekeztünk megszokni a „csillag-hotel” tusolóját. (értsd!: zuhany a szabad ég alatt!) Mindig volt melegvíz, mert Robi vállalta, hogy vág fát, amivel fűtötte a kazánt. Ő íjat is hozott, így megint tudtunk íjászversenyt rendezni, de már nem emlékszem, ki nyert.
 Tanya

Kedden este jött a kedvenc HVCS, (olvasd: Helyi Vagány Csávó, polgári nevén: Zoli), aki sorversennyel fárasztott le minket. Nagyon sokat nevettünk, mert például egy földbe vert hosszú karót kellett megkerülni tízszer - némi futás és ivás után (ne ijedj meg, csak víz volt!) - és bizony forgott velünk a világ, mint egy kapatos egérrel. Aztán talicskával szlalomoztunk, de nem akárhogy: a talicskát húzóknak be volt kötve a szemük és a benne ülő irányította őket. Volt nagy nevetés, amikor feldőltek a fatuskók!
Szerdán délután már nem bírtuk a meleget és locsolni kezdtük egymást slaggal. Vacsora után fociztunk, nyolc órától pedig diafilmeket néztünk: A dzsungel könyvét, Mátyás király meséit,  Csizmás Kandúr és  Jelky Andrást kalandjait, Csipkerózsikát,… és még ami kezünkbe akadt.
Este tíz órától pedig csillagok hullottak, de nem igaziak! Elemlámpával kellett megkeresnünk alufóliába csomagolt cukrokat.Tanya
Másnap este a diavetítés után indultunk „bátorság-próbára”, amit Piroska néni vezetett; egy órát túráztunk a tanyavilágban úgy, hogy csak Piroska néninél volt elemlámpa! Nem volt kötelező a program, de ekkora bulit nem lehetett kihagyni.
 Kedvenc helyünk a kemence mellett volt, a tűznél. Akár este, akár nappal, szívesen pihentünk ott és beszéltük meg az élet NAGY DOLGAIT. Pénteken - mint már írtam - , csak délelőtt kézműveskedtünk, mert délután készültünk az esti maszkabálra. Délután három órától pucoltuk a krumplit a bográcsgulyáshoz, ami hat órára készült el. A többiek fát vágtak az esti tábortűzhöz, rendet raktak a sátorok környékén és válogattak a turkálós ruhák között. Mindenki jól nézett ki, mondhatnánk személyiségének megfelelően választott a ruhák közül.
      
TanyaMint előbb említettem, hat órakor vacsoráztunk a szabad ég alatt; a zenekar is nagyjából akkor érkezett, így ők is velünk ehettek. Mosogatás után kezdődött az igazi buli. Mindenki beöltözött „báli ruhába”, farsangi hangulat uralkodott legalább éjfélig. Felváltva táncoltunk és énekeltünk a tűznél. Olyan sikere volt az estének, hogy a zenekar is majdnem éjfélig húzta! A hangulat megmaradt azután is, hogy elmentek, úgyhogy hajnalig énekeltünk, beszélgettünk és megpróbáltuk elfogyasztani a megmaradt elemózsiát. A másnapi ébredés – érthető okokból -  kicsit nehezen ment; ennek ellenére sikerült estére minden félbemaradt kézműves alkotást befejezni. Ismét hajnalig voltunk fent, gondoltuk, majd alszunk holnap a vonaton. Vasárnap reggeli után indultunk az állomásra, könnyes búcsút véve Piroska nénitől és az oktatóktól.  Megbeszéltük, hogy jövőre is eljövünk.
     

Mellékeltem néhány fotót, hogy illusztráljam a leírtakat. Ha többet is szeretnél látni, nálam megtalálod a tanya képanyagát.
Remélem Te is kedvet kaptál a tanyához, szeretettel várunk jövőre! Örzse”

 /Forrás: Hagyományőrző tábor, tanya. In: A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium évkönyve, 2006-2007. tanév [szerk. Székely László]. Budapest : II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, 2007. p.44-46./