A rákóczis pályaorientációs program története 

(azaz hogyan lettünk POMUCS-ból ÉLÉS) 

POMUCS = Pályaorientációs Munkacsoport 

ÉLÉS = Életpályaépítés 

A kezdetek: pályaválasztás 

A 2006/2007-es tanév kezdetén gimnáziumunk igazgatója felvetette a pályaorientáció iskolai szintű segítésének szükségességét. Személyes beszélgetés és ötletgyűjtés után a szárnyait bontogató program céljaként diákjaink pályainformációs ismereteinek bővítését határoztuk meg. Iskolánk végzős (12. és 13. évfolyamos) diákjai alkották a program célcsoportját, hiszen az ő életükben láttuk leginkább szükségesnek a segítségnyújtást. Meglévő ismereteink és tapasztalataink alapján a résztvevő diákok személyes tapasztalatszerzését találtuk megfelelő módszernek, ezért a tevékenységünk kezdetben kétféle programot kínált: egyrészt a munka világában már otthonosan mozgó felnőtteket hívtunk meg egy-egy délutáni beszélgetésre, másrészt munkahely látogatásokat szerveztünk. Mindkét esetben igyekeztünk a szülők alkotta kapcsolati hálót kihasználni, illetve a tantestület ismeretségi körét aktivizálni. A program sok új és jó élményt nyújtott, de számos elem újragondolását is szükségessé tette, elsősorban a szervezéssel kapcsolatban (a diákok, a szülői közösség és a tanári kar aktivizálását, a programon való részvétel és megjelenés fontosságának tudatosítását). Egyik legfontosabb tapasztalatunk az volt, hogy a diákok eredeti igényei és a megvalósult találkozások nem fedték teljes mértékben egymást, ami figyelmeztetett arra, hogy tanulóink pályainformációs ismeretei igen hiányosak. Így egyrészt megfogalmazódott a szervező tanárok létszámgyarapításának igénye a szervezés segítésére, másrészt elengedhetetlenné vált egy szakértő bevonása is a folyamatba.  

A 2007/2008-as és a 2008/2009-es tanévben az akkori iskolapszichológusunk bevonásával szakmai alapokra helyeztük a programot. A szervezés szintjén már tanév elejétől, a legelső szülői értekezleten megszólítottuk az iskola szülői közösségét (minden évfolyamon, minden osztályban), kérve őket egy munkahely látogatás lehetőségének vagy egy iskolai beszélgetésnek a felajánlására. Ezt a toborzást a mai napig megtesszük minden évben. Figyelemre méltó, hogy bár az évek során sok szülői felajánlás érkezett, mégis az iskola létszámához képest meglepően alacsony a részvételi arány, ami évek óta stagnál: jelentősen nem növekszik a programokba bevont szülők száma. Az iskolapszichológus bevonásával megjelent az egyéni pályaválasztási tanácsadások lehetősége, mellyel számos diákunk élt, és él a mai napig is. Az említett két tanév során tovább folytattuk a diákok foglalkozásokkal, szakmákkal kapcsolatos ismeretszerző találkozásainak szervezését. Elsősorban külső munkahely látogatásokat szerveztünk, mert mind a fogadók, mind a diákok részéről kapott visszajelzések hangsúlyozták ezeknek a tapasztalatoknak a hasznosságát. Ennek a programnak mind a hatékonysága, mind a népszerűsége a mai napig töretlen.  

Az említett két tanév során egyre több diákunk kereste az egyéni pályaválasztási beszélgetések lehetőségét. A fokozódó igény oka, hogy a konzultáción részt vevő diákok ajánlották ezt a lehetőséget azoknak a barátaiknak, osztálytársaiknak, akik hasonló problémákkal és kérdésekkel – önismerethiánnyal, döntésképtelenséggel vagy magas pályaválasztási szorongással – küzdöttek. Ezek a tapasztalatok, illetve annak a jótékony hatása, hogy a diákok érzik, nincsenek egyedül a problémáikkal, arra ösztönöztek bennünket, hogy a 2009/2010-es tanévben – a munkahely-látogatások és az egyéni tanácsadás folyamatos fenntartása mellett – nyolc alkalomból álló pályaorientációs csoportfoglalkozásokat hirdessünk meg. Két célcsoportunk volt: a 11. és 12. évfolyam, ahol a foglalkozás elsősorban önismereti jellegű volt, és a 12. és 13. évfolyam, ahol a rendelkezésre álló rövid idő miatt a pályainformáció került előtérbe. Mindenképpen eredményesnek bizonyult ez az új vállalkozás, hiszen a részt vevő diákoknak kidolgozottabb lett az énképük (készségek, képességek, értékek, célok és vágyak tekintetében), fejlődött a szociális felelősségük és a döntéshozási képességük, illetve − átlátva a pályaválasztási folyamat lépéseit − pályaválasztási stratégiákat sajátítottak el, és alkalmazták is őket, hiszen elköteleződtek egy pálya mellett, vagy kiválasztották a preferált érdeklődési területeiket. Ezen túl fejlődött a szociális és érzelmi tanulás készsége, valamint megkezdték a felnőtt lét szerepeire való felkészülést. Ugyanakkor számos nehézség adódott a megvalósítás során. Még ha van is egy-egy lelkes pedagógus vagy iskolapszichológus, aki számos feladata mellett vállalja a nyolc alkalom megtartását, nap mint nap találkoznia kell azzal a problémával, hogy egyre nehezebb a diákokat az iskolában marasztalni egy-egy délutáni foglalkozásra. Emellett már akkor láttuk, hogy az lenne az igazán hatékony, ha ezeket a foglalkozásokat az osztályfőnöki órák keretében lehetne megvalósítani, és nem csak a 11-12. évfolyamon, hanem minden osztályban, hiszen a sikeres pályaválasztás egy folyamat eredménye, melyet már a legkisebbeknél, a 7. évfolyamon tanácsos elkezdeni. 

Paradigmaváltás 1.0: pályaorientáció 

A 2012/2013-as tanévben elsősorban az iskolai pályaválasztást segítő tevékenység szervezeti fejlesztésére tettük a hangsúlyt, és az így szerzett plusz erőforrásokkal igyekeztünk még inkább megfelelni a diákok igényeinek. Az előző években megvalósult programok óriási többletfeladatokat jelentettek a szervező iskolapszichológus-tanár párosnak. A vezetőség támogatása ellenére továbbra is sokat küzdöttünk a program elfogadtatásáért a tantestületben, többnyire sikertelenül, bár mindig akadtak lelkes támogatók és segítők. Ezért a 2012/2013-as tanév elején létrehoztunk egy hét tagból álló pályaorientációs munkacsoportot, mely összefogta azokat a tanárokat, akik szerettek volna behatóbban megismerkedni a pályaorientációs folyamatokkal, illetve akik vállalták, hogy segítenek a munkahely látogatások megszervezésében. Az iskolapszichológusunkkal közösen igyekeztünk olyan kollégákat meghívni a csoportba, akik szívesen vállalták a feladatot, nem pedig egy újabb tehernek érezték. Emellett igyekeztünk különféle területekről kollégákat választani, így volt természettudományokat, magyart, művészetet és médiát, illetve nyelveket tanító kolléga is a körünkben, és közülük négyen osztályfőnökök is voltak. Fontos, hogy a vezetőség részéről az egyik igazgatóhelyettes is rendszeres résztvevője volt a csapatunk találkozóinak. Természetesen történtek változások a csoport felépítésében azóta, de nagyon szerencsésnek tartom, hogy öten a kezdetektől jelen vagyunk a jelenleg kilencfős csoportban, ahol öten osztályfőnökök is, illetve továbbra is tagunk az egyik igazgatóhelyettesünk, ami nagyon fontos a munkánk hatékonysága szempontjából.  

A 2012/2013-as év szervezeti változtatása fontos előrelépés volt az iskolai pályaorientációs program történetében, annak sokszínűsítésében és hatékony lebonyolításában. Ekkor indítottuk el azokat a programjainkat, amik a mai napig a pályaorientációs munkacsoport fő tevékenységét jelentik a tanév első felében, illetve a novemberben megrendezett pályaorientációs héten:  

• szülői értekezlet a 11., majd a 12. évfolyamos szülőknek a pontszámítás rendszeréről 

• Rákóczi Karrierpont néven Facebook csoport működtetése a 11-12. évfolyamosoknak, melynek célja a legfontosabb pályaválasztással, pályaorientációval és életpálya-építéssel kapcsolatos információk megosztása a tagokkal 

• munkahely-látogatások szervezése a 11-12. évfolyamos diákoknak  

• pontszámításról szóló előadás a 11. és 12. évfolyamnak és osztályfőnökeiknek. 

Ezen fő események mellett minden évben próbáltuk valamivel színesíteni a novemberi hét programját. A szervezőcsapat tagjai közül többen részt vettek pályaorientációs képzésekben, így egyre több olyan eseményt kínáltunk a héten, amely nem csak a 11-12. évfolyamot célozza és a pályaválasztásukat segíti, hanem ami a többi korosztály diákjainak is hasznos lehet, s fejleszti azokat a pályaorientációs kompetenciáikat, melyek lehetővé tehetik a pályaválasztási bizonytalanság csökkentését az utolsó két évfolyamon. Ekkor a tantestület életében a pályaorientációs hét és a POMUCS (pályaorientációs munkacsoport) megléte és működése már teljesen elfogadott, sőt a kollégák már igénylik a témához kapcsolódó eseményeket, programokat. 

Paradigmaváltás 2.0: életpálya építés 

Úgy gondolom, hogy a következő fontos változás az iskolai pályaorientációs tevékenységben a 2015/2016-os tanévben kezdődött. A POMUCS és a „pályaori hét” már tulajdonképpen evidencia az iskola életében, a szervezőcsapat több tagja képezi magát és kísérletezik új pályaorientációs tartalmakkal, illetve a tantestület több tagja is igyekszik hozzátenni a saját szakterületén, szaktárgyában vagy épp az ismeretségi körével a novemberi hét programjaihoz. Ezt bizonyítja, hogy 2015-ben először tartottak a csoport tagjai bizonyos osztályoknak vagy tanulócsoportoknak olyan pályaorientációs foglalkozásokat, ami a számukra érdekes témák csoportos feldolgozásából állt. Szintén ebben az évben a tantestület tagjai 72, pályaorientációs kompetenciát fejlesztő tanórát tartottak a pályaorientációs héten a saját szakórájukon. Azt gondolom, hogy ez az az év, amikor egyre többen már nem egyszerűen csak „pályaválasztottak” vagy „pályaorientáltak” a diákjaikkal, hanem már az életpálya építési kompetenciáikat fejlesztették, hiszen több kolléga esetében ez a tevékenység ekkor már visszatérő, folyamatos és rendszerbe ágyazott. Szintén ebben az évben hívtunk meg először egyetemeket, hogy az aulában népszerűsítsék a szakjaikat, tanulmányi palettájukat. Ez az esemény (a diákok és a szervezők legnagyobb sajnálatára) idén elmaradt, de népszerűsége és hatékonysága vitathatatlan.  

Ez a sok szárnypróbálgatás és kísérletezés 2017-ben öltött új arculatot, amikor a pályaorientációs héten egy napot csakis és kizárólag pályaorientációs tevékenységgel tölt az egész iskola. A szervezőcsapat előzetesen felméri, hogy az osztályok, osztályfőnökök milyen témával szeretnének foglalkozni ezen a napon, s ezeknek a témáknak megfelelő, 5 tanítási órát lefedő gyakorlatsort ad az osztályfőnököknek. Az utóbbi három évben a Pályaorientációs nap sok diák kedvelt napja lett, a kollégák pedig egyre kiválóbbak a foglalkozások lebonyolításában, sokan segítség nélkül fel tudják építeni a nap gyakorlatsorát.  

Ez a típusú, minden osztályt érintő pályaorientációs nap azt gondolom, hogy egy nagyon fontos lépés annak érdekében, hogy iskolai szinten hatékonyan és személyre szabottan tudjuk a rákóczis diákokat támogatni abban, hogy a számukra lehető legmegfelelőbb utat válasszák. Ezzel a rendszeres, évente ismétlődő és folyamatos támogatással nem csak az utolsó gimnáziumi évükben esedékes pályaválasztást segítjük, hanem az évek során igyekszünk olyan készségekkel és kompetenciákkal felruházni őket, amelyek segítik őket mind a további tanulmányaikban, mind az életpályájuk alakításában. 

Kontár-Halász Emese, az iskolai ÉLÉS-munkacsoport vezetője